Mire garancia az ifjúsági garancia?

Egy olyan felháborító esetről lesz szó, ahol az EU pénzek elherdálása nem hogy nem segített, hanem egyenesen ártott. Ráadásul egy olyan program, ami elvileg a hátrányos helyzetű fiatalok felemelését, munkához jutását lett volna szolgálni.

Hogy segített-e, az minimum kétséges, de voltak olyanok, akiknek kifejezetten ártott.

Egy tolna-megyei fiatal munka nélküli hölgy keresett meg azzal, hogy megvonták tőle havi 21000 forint segélyét, arra hivatkozva, hogy az elmúlt évben nem vett részt munkaerőpiaci programon (a dokumentumokat csatoltam a cikk végén). Pedig a dokumentum szerint a hölgy csatlakozott az IFJÚSÁGI GARANCIA PROGRAMHOZ. Azonban a segélyt megvonó kormányhivatali határozat szerint az nem munkaerő piaci program… Megpróbáltam megnézni, hogy akkor vajon micsoda , és nem lepődtem meg: hangzatos nevű milliárdos program, ahol aztán a szép célok helyet magánzsebek megtömése a legfontosabb.

A GINOP-5.2.1-14 számú programnak “Ifjúsági Garancia Program és egyéb kiszervezett munkaerő-piaci szolgáltatások II.” a neve. A projekt keretében a rendelkezésre álló 36 Mrd Ft felhasználásával legalább 36 ezer fiatalnak nyújtunk segítséget az elhelyezkedéshez vagy tanuláshoz. Terveink szerint a projekt keretében a bevontak 61%-a (21 970 fő) szerez munkatapasztalatot, helyezkedik el a bértámogatásoknak köszönhetően, 13 084 fiatal kap esély a szakképesítés megszerzésére, vagy vesz részt munkakör betöltésére képesítést adó képzésben, és az egyéni program zárását követő 180. napon a bevont fiatalok 30%-a (10 800 fő) lesz foglalkoztatott. A projekt révén 2017 végére lezárul az Ifjúsági Garancia rendszer kiépítésének első szakasza, a tartósan munkanélküli fiatalok 6 hónapon belül érdemi segítséget kapnak az elhelyezkedéshez és a tanuláshoz, csökken a tartósan munkanélküli és NEET fiatalok száma. Az Ifjúsági garancia biztosítása érdekében a kiemelt projekt szakmai tartalmát a célcsoport elhelyezkedése érdekében végzett, alábbi fő tevékenységek jelentik:

munkaerő-piaci képzés elősegítése;
foglalkoztatást segítő támogatások;
munkaerő-piaci és mentori szolgáltatások nyújtása;
mobilitási támogatás (lakhatási támogatás);
szolgáltatások és szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódó támogatások;

A fenti elemekből a megyei munkaügyi központok a célcsoport sajátos szükségleteihez és a térség lehetőségeihez igazodó programot dolgoztak ki.

A tolnai ifjú hölgy tehát csatlakozott a programhoz, de hiába várta, hogy bárki is mentorálja, segítse, vagy képzést ajánljon neki. Ez nem is csoda, mert TOLNÁBAN NEMES EGYSZERŰSÉGGEL NEM INDÍTOTTÁK EL A PROGRAMOT, MONDVA, HOGY KICSÚSZTAK AZ IDŐBŐL…

Azonban azokban a megyékben sem vették sokkal komolyabban a dolgot, ahol elindították :

Győr-Sopronban egy olyan székesfehérvári (!) PÁLYÁZATÍRÓ, PROJEKTMENEDZSELŐ (!) cég (Innobond Kft.) nyerte a “mentorálásra” a közbeszerzést, akinek az égadta világon semmi köze nem volt eddig a szociális ellátáshoz, munkaerőpiaci tanácsadáshoz. A honlapján semmi ilyen irányú tapasztalatra nem utal. Az, hogy ők sem gondolták komolyan ezt az egészet, arra utal, hogy a SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE (2015.11.20) ELŐTT 12 nappal kezdtek el hirdetés útján mentort keresni!!!! A cég pályázatíró, projektmenedzsment cég egy másik közbeszerzése is azt mutatja, hogy része az uniós pénzek eltüntetésére szakosodott hálózatnak: az Öveges programban is áldásosan részt vettek, ők voltak, akik negyvenötödszörre is megírták a fizika-kémia kísérletek tananyagait, úgy tűnik, ehhez is értenek. A “mentorálásért” elméletieg nem kapott kirívóan magas összeget a cég, mivel a közbeszerzés szerint elvileg 3 főt kellett alkalmazni a 26 millió forintért. Azonban a kiírás megfogalmazza, hogy min. ezer, max. 2500 db mentorálást kell végezni (egy fő többször is mentorálható), ez alapján egy db mentorálás akár 25000 forintba is kerülhet így. A mentoroknak pedig csak “rendelkezésre kell állniuk” munkaidőben, nem kell egy munkahelyen jelen is lenniük.
A programokból és a pályázati nyertesek tevékenységéből levezetve makroszinten a következők történhettek:
Lázár János meghirdette a bürokráciacsökkentési programját. Mindez a munkaügyi területen azt jelentette, hogy megszűntek a munkaügyi központok és a munkaügyi kirendeltségek és az NRSZH is. Azaz, dehogy szűntek meg, csak átalakultak: a munkaügyi központok a kormányhivatalok főosztályaiként, míg a kirendeltségek a járási hivatalok osztályaiként működtek tovább. Az amúgy egyébként rendkívül alacsony színvonalú állami munkaerő-közvetítés területére időközben (például mentori munkának címezve) elkezdtek külsős szervezeteket (cégeket, nonprofit szerveződéseket) bevonni. Elképzelhető, hogy a bürokrácia csökkentés jegyében némi leépítés is volt az állami hivataloknál, ezeket az embereket viszont valószínűsíthetően felszívták azok a külső piaci szereplők, amelyek az állami feladatok széles körét átvették. Árulkodó ebből a szempontból, hogy az IGP-s pályázatokban kötelező jelleggel előírták 1 olyan vezető személy alkalmazását, aki munkaügyi szolgáltatások irányításában dolgozott legalább 1évig.
A bökkenő mindebben csupán az, hogy amíg eddig a munkaügyi központokhoz tartozott ez a terület, mostanság háromfelé is foglalkoznak ugyanazzal a feladatkörrel, viszont a magáncégek és alapítványok gyakorlatilag teljes egészében állami, ill. uniós forrásokból működtetik a rendszert. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a forma olcsóbb és hasznosabb lenne az állam számára, mint eddig, viszont annak a látszatát legalább sikerült megteremteni, hogy csökkentettük a bürokráciát. Nem mellesleg pedig a korrupt közbeszerzési technikákat ráengedve a rendszerre, teljesen kaotikus, és igencsak változó színvonalú lehet a feladatellátás, lásd éppen az InnoBond Tanácsadó Kft. színrelépését. Részletesen lásd fent.
(Mindebből csak egy maradt ki, az hogy a kormányhivatalok a “lecsökkent munkaterheikre tekintettel”(hiszen korábbi feladataikat egyrészt a járási hivatalok, másrészt a magánszektor vette át) a program pénzügyi keretének a terhére elkezdtek középkategóriás autókat bérelni. Így például a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal 5 db autót bérel 18.986.500,-Ft bruttó összegben a Mercur Rent a Car Kft.-től, míg a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal 2 db gépjárművet bérel a Tormási Kft.-től 8.900.000,-Ft nettó összegben.
Egy másik példa talán jól mutatja a munkaerőpiaci szolgáltatások és irányítás káoszát és a felvetődő kérdéseket. Ezekben nem tudjuk állítani, hogy a pénzt ellopták, de azt igen, hogy ahogyan a tolnai példa is mutatja, a labirintusban az vész el legjobban, akinek a segítésére a rendszer hivatott: az ember.

A Kontakt Alapítvány mentori- és humánszolgáltatás témakörben 23.897.000,-Ft-ért dolgozott a Csongrád Megyei Kormányhivatalnak. Az alapítvány egyik képviselője dr. Kupa Mihály, aki a társulat tevékenységében szerintem aktívan nem vesz részt (nincs erre utaló adat), viszont a neve sokat jelenthet akkor, amikor uniós forrású projektekre kell pályázni. Mert ebben a tekintetben elég jól el van látva az alapítvány. Egyik legnagyobb projektjük 2014.02.05.-2016.01.01. között valósult meg a TÁMOP-1.4.3-12/1 keretében: “A projekt az alsótoldi üresen álló iskola átalakításával Innovatív szolgáltató központot hoz létre, KOMP-HÁZ névvel, ezáltal 11 munkahely és 2 fő vállalkozóvá válása valósul meg. A térségben élőknek fejlesztő szolgáltatásokat nyújt, gyermekeknek, illetve munkaerőpiaci integrációhoz és idősek/betegségből felépülők átmeneti elhelyezéséhez.” Erre 183.316.734,-Ft-ot fizettek ki az alapítványnak.

Mindebből az következik, hogy a terület nem ismeretlen számukra, hiszen már korábban is nyertek olyan pályázatokon, amelynek keretein belül munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtottak. Kérdés persze, hogy mennyire hatékony olyan módon ellátni az ilyen típusú állami feladatokat, hogy azokkal egyrészt a kormányhivatalokban, másrészt a járási hivatalok illetékes kirendeltségein (osztályain), harmadrészt pedig a magánszférába, ill. a nonprofit szektorba kiszervezve foglalkoznak. Az eddigiek alapján itt nagyfokú átfedések mutathatók ki és nem különíthető el élesen, hogy pontosan mi a közigazgatás és mi a nonprofit szféra feladata.

2015-ben a következő tevékenységekkel foglalkoztak:

Gödöllői, aszódi kistérségben, a gyasről, gyedről visszatérő kismamák, roma munkavállalók támogatása és a Támasz Pont iroda működtetése.
Ifjúsági Garancia Programon belül: 25 év alatti fiatalok önállóságának erősítése, képzésbe bekapcsolódása, álláskeresésre felkészítés (Csongrád, Szeged) A mentori szolgáltatás tárgyévi felhasználása: 4.559.578,Ft.
Komp Ház: 80 főnek egyéni tervet készítettek, 50 fő OKJ-s képesítést szerzett, 17 min. 6 hónapos munkaszerződéssel rendelkezik. Tárgyévi felhasználás: 92.937.827,-Ft.
A Toldi Házban 20 család pihent sajátos nevelési igényű gyermekével, közreműködnek Alsótold közösségi letében is, 7 álláskeresőnek adtak munkát.
TÁMOP 1.1.1 projektekhez kapcsolódóan 141 megváltozott munkaképességű bővítette álláskeresési ismereteit, rendelkezett aktuális önéletrajzzal és motivációs levéllel. (!!!)
Ifjúsági Garancia Programon belül: munkaerő-piaci információ nyújtás a résztvevők számára. A tanácsadói szolgáltatás tárgyévi felhasználása: 1.084.212,-Ft.
Pro Talentis: 52 fő részvétele, önismereti, pályaorientációs és médiatudatosság (!!!) tréningen.

Na de az egész ügy lényege talán az alábbi sorokból tűnik ki leginkább:
A Kontakt Alapítvány ugyanis külön nevesítve (az IGP-n kívül) is végzett “munkaerőpiaci információ nyújtás”-t: “A program során a Csongrád Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályán illetve Foglalkoztatási Osztályain nyilvántartott álláskeresők számára információt nyújtottunk a jelenlegi álláslehetőségekről, munkaerő-piaci helyzetről, támogatási lehetőségekről. Erre az alapítvány két szerződés alapján öszesen 77.649.145,-Ft-ot költhetett. Ezen felül 2015-ben a Pest Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Osztályain humán szolgáltatást nyújtottak egy meg nem nevezett projekt kapcsán 9.697.800,-Ft értékben.

Mindez szerintem azt jelenti, hogy a munkaerőpiaci szogáltatásokat az állam több megyében is kiszervezte a nonprofit szektorba, de olyan módon, hogy nem szüntette meg a közigazgatási szervezeteket, azok párhuzamosan ugyanazt a feladatkört látják el, mint addig. Ráadásul gyanítható, hogy a munkaügyi központok, ill. a járási hivatalok adatbázisát, s esetlegesen akár az infrastruktúráját használják külső szervezetek. Nem az tehát a fő baj (más országokban is működik így), hogy kiszervezik ezeket a feladatokat, hanem, hogy teljességgel összefonódik az állami és a nonprofit szektor tevékenysége és egymás mellett 3 szervezet lát el ugyanolyan típusú tevékenységet. A fő kérdések tehát azok az, hogy tisztázva vannak-e pontosan a felelősségi körök, méri-e valaki az egész intézményrendszer, s különösképpen a nonprofit, ill. magánszféra feladatellátásának a hatékonyságát, s ellenőrzi-e valaki, hogy ezek a szervezetek milyen eredményességgel dolgoznak?

Annál is inkább fontos lenne tisztázni, rendezni a fentieket, mert a fiatal álláskereső lány példája is jól mutatja, hogy egyik ablaktól a másikig, egyik ügyintézőtől a másikig dobálják a tényleges segítségre (mentorálásra) szoruló munkanélkülieket, miközben alapvető információkat sem osztanak meg velük, s ilyen módon a rendszer gépiessége, nemtörődömsége és embertelensége miatt sokan eleshetnek még a járadékpótló ellátástól is. Ehhez képest tanácsadó cégek és alapítványok uniós és állami forrásokból szétmentorálják magukat, a járási hivatalok pedig gittegyletként működnek.

Ha beletekntünk az alapítvány 2014. évi tevékenységébe, ugyanazt láthatjuk. Abban az évben zárták le például azt az ÖKO-mama programot (TÁMOP-1.4.3-10/1, amelyre majdnem 19 millió forintot kaptak, s melynek keretében gyedről és gyesről visszatérő, biogazdálkodást folytató kismamákat mentoráltak és tanácsokkal segítették őket.
A DAMIL-programban (Dolgozom a Munkáért, Intenzíven, Lendületesen – ennek az elnevezése is nagyon szép) csak a tárgyévben 95.993.740-,Ft-ot költettek munkaerőpiaci szolgáltatásokra. A DAMIL-ban 5 szerződéssel végeztek munkát a Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központjának, a Pest Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának és a Csongrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának.

Felettébb érdekes kérdés, hogy az ÖKO-mama programok, a megváltozott munkaképességűek motivációs levelei vagy éppenséggel a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik médiatudatosságának a növelése, valós, tényleges szükségleteket kielégítő programok-e, vagy inkább olyan uniós pénzlenyúlási technikák.
Végül egy csokor még a program közbeszerzéseiből:

Melléklet:

[su_document url=”https://korrupcioinfo.hu/wp-content/uploads/2017/04/jpg2pdf.pdf”]